Hajnal óta ébren vagyok. A csodáról gondolkodom. A csodáról, amit Húsvétnak hívunk.

Hajnal óta ébren vagyok. A csodáról gondolkodom. A csodáról, amit Húsvétnak hívunk. Néhány jegyzet is készült az ilyenkor bennem cikázó gondolatokból. ... Pár sor, apró dallamfoszlányok, amikből később dalok születnek majd. Szeretem a reggel csendjében az alkotás szabadságát.  

Gondolkodom... Hiszen mégis csak a kereszténység legnagyobb ünnepének reggele ez a mai reggel. Kíváncsiságból végigléptettem a TV távirányítóját a közel 300 csatornán, hogy hol hogyan ünnepelnek a médiában. A tapasztalatom nem volt túl ünnepi. Ugyanis sehol, sehogy. Kívülről ez is pont ugyanolyan reggel mint a többi. Politika, háborúk, sport, főzőműsor, rajzfilmek, bugyuta szappanoperák és persze reklám, reklám, reklám minden mennyiségben. Tudom, korán van még, és biztosan lesznek vallásos félórák a nap folyamán, mégis, ha nem tudnám hogy Húsvét van, ma reggel ezidáig senki nem mondta volna még el nekem.

Pedig Húsvét van! Nem is akármilyen! Örök Húsvét! A külsőségek, amik ilyenkor (is) oly fontosak, és amik miatt nem lehet megmozdulni a városban napok óta, csak a hagyományok ápolására és Jézus kereszthalálára és feltámadására való emlékezésre adnak lehetőséget. Klasszak a hagyományok és jó dolog az emlékezés. De ezek épphogy csak súrolják a felszínt és nem visznek be minket Húsvét mélységeibe. Húsvét személyes. Neked és Nekem, sőt, Rólad és Rólam szól. Miattunk van az egész. Értünk történt minden. Húsvét nem egy vallásos emlékmű, ahová minden évben visszajárunk és elhelyezzük az emlékezés virágait. Húsvét jelenleg is zajló, véget nem érő folyamat! A Krisztusban és a Krisztussal való feltámadás örök ünnepe. Húsvét az én Húsvétom! Mert nem csak Jézus sírja üres... Az enyém is!  Halleluja!!!