„Ujjaid közül a kor, úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el.” – énekelte anno Máté Péter. ...és valóban, amikor az ember az idő múlásával szembesül, ráébred, hogy nem tud rajta uralkodni. Be lehet osztani, vagy el lehet herdálni, de mindenképpen elfogy. Ugyanúgy, mint minden más is, ami itt a Földön körbe vesz bennünket. Nem szeretjük az olyan dolgokat, amik felett nincs hatalmunk. Az Ember úgy van megalkotva, hogy uralkodni, befolyásolni tudjon. Az Istentől való elszakadásunk megfosztott bennünket az uralkodás jogától. Istentől távol (bűnben) élni, jogfosztott állapotot jelent. Ez az állapot megoldásért kiált. …és bár próbálja, mégsem érezheti teljesnek magát az Ember, csakis teremtettségének eredeti állapotában. Amikor nem ő függ a dolgoktól, hanem a dolgok függnek tőle. Amikor uralkodhat, kézben tarthat, meghatározhat.
Amikor örök ideje van. Amikor csak a VAN van. Ez az Ember eredeti létformája. Ebbe a helyzetbe az idő nem fér bele. Jézus jött, és megállította az órát. …és bár földi viszonyok között az még jár, a szerkezet ketyeg, de az Öröklét ténye, amivel berobbant Isten szeretete ebbe a korlátolt világba, simán felül írja azt a néhány évet, amit fizikai értelemben életnek hívunk. Aki hisz, az ebben az időtlenségben él. A hit több valami eljövendő várásánál. A hit a reménylett dolgokat valóságosnak látja és a nem láthatókról meg van győződve. (Zsid. 11:1) A hit állapota a VAN állapota. Hitre jutva megáll az idő. Na, kérem szépen, ez aztán az igazi óraállítás.
Ettől függetlenül, holnap hajnalban 3-ról 2-re állítjuk az órát.
Nyerünk egy órát.
Az is valami.

Pintér Béla

Nincs megjegyzés

Leave a Response

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.