„Milyen jó apa illat van!” – szólt utánam a kislányom, ahogy épp elhagyni készültem a lakást. Siettem, mint általában, de az autóban, célom felé haladva, nem tudtam szabadulni ettől a mondatától. Azon gondolkodtam, mitől lesz egy illat „apa illat”?! Hiszen sehol sem árulnak ilyen névvel parfümöt. Arra jutottam, hogy a rajtam lévő illat bizony miattam válik különlegessé. Egy illat önmagában, csak egy a sok közül. Ha ki sem kerül az üvegcséből, semmi értelme. Ha kikerül de csak a levegőbe fújják, nem válik hordozhatóvá. Ott marad a négy fal között, aztán szépen lassan elillan. Az illatot viselni kell, hordozni, vinni. Rajtam, rajtad kell hogy legyen. Csak velem és veled értelmezhető. Ha megérzik rajtunk, mellékessé válik a parfüm neve, vagy vegyületeinek összetétele, esetleg ára. Csak az illat számít, és a kellemes érzet, amit kivált. Ugyanígy vagyunk Jézussal. A Bibliában ezt olvashatjuk: „De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.” (II. Korintus 2:14-15) Te is voltál már úgy, hogy megpusziltál valakit és aztán még percekig érezted magadon az illatát? Amikor imádkozunk, vagy Isten elképesztő dolgairól gondolkodunk, újra meg újra „ránk ragad” az illata. Minél közelebb engedjük magunkhoz, annál inkább beillatosít bennünket. A világban eléggé büdi van. Hordozni, vinni kell a friss illatot. Persze, feltűnést fogunk kelteni, azonnal ahogy megéreznek, illetve megérzik rajtunk azt a semmi mással össze nem téveszthetőt. De nem kell ettől félnünk, esetleg álszerényen visszavonulnunk. Hiszen azért vagyunk a Földön hogy Apa illatot árasszunk. Hogy érezzék rajtunk hogy jó az Úr, és hogy meglássák, boldog az az ember, aki benne bízik. (34. zsoltár, 9)

Pintér Béla

Nincs megjegyzés

Leave a Response

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.