Blogok

share

Egy aranyos játékot játszottak a gyerekeim. "Mennyire ismersz engem?" Ez lehetne a játék címe. Valamelyikük feltett egy magára vonatkozó kérdést és a többieknek egyszerre kellett válaszolniuk. Aztán nagy volt az öröm, ha mindenki ugyanazt a választ adta. Megtetszett a játék, én is beszálltam.
- Apa kedvenc színe?
- Zöld!
- Apa kedvenc autómárkája?
- BMW!
- Apa kedvenc étele?
- Húsleves!
Mindenki tudta a választ. Gondoltam, megtréfálom őket és felteszek egy olyan kérdést, amire talán nem tudnak majd egyformán válaszolni. A kérdés így szólt:

Zene, szöveg: Pintér Béla Stúdió, programming: Bicskey Áron Ének felvételek: Bodnár Attila Videó: Pető Illés

TITKOS HELY

share

A hely, ami szemekkel nem látható. A világom, amiben otthon vagyok. Ahol lát a szív, és a hangsúly áttevődik a láthatóról a láthatatlanra. Ami tér és idő fogságából nézve elvont és megfoghatatlan az itt normális és magától értetődő. Itt vagyok önmagam. A Biblia által oly sokszor emlegetett „Belső Ember” … - na, ez vagyok én valójában. Itt ismerek magamra, megfeleléstől és színészkedéstől mentesen. A titkos hely nem valamiféle privilégium. Mindenkinek van ilyenje. Csak van aki tud róla és van aki nem. Van aki „eljár oda” és van, aki még sosem járt ott.

share

Az év utolsó napjaiban mindig végig gondolom az elmúlt hónapok történéseit. Itt ülök a naptáram felett és lassan lapozgatom. Megelevenednek a pillanatok, és csak úgy tódul a sok emlék, és a hozzájuk fűződő életérzések. Sok olyan történésre rácsodálkozom, amikről azt gondoltam régebben voltak. De a naptár nem hazudik, napra, órára pontosan emlékeztet. Az emlékek meg már csak olyanok, hogy megszépülnek. Szép év volt. Minden nehézségével, próbájával, küszködésével együtt. Itt vagyok, ez már önmagában nagy dolog. Túléltem, megcsináltam, nem adtam fel.

share

Írok. Hol dalokat, hol verseket, vagy épp blogot. Magamról, de másokról is. Magamnak, de másoknak is. Magamért, de másokért is. Néha talán sikerül úgy elkapni, megfogalmazni egy-egy mondatot, hogy az mások számára is áldást jelentsen. Ezt a „Folytatásos történet” blog-sorozatomat is így írom. Nem (csak) magamról, és nem egy bizonyos helyzetről szól a történet. Az egyes szám első személyben írt mondatok, ne tévesszenek meg senkit.

share

Ezt nem hiszem el. Sötétben tapogatódzok hosszú-hosszú ideje. Hangokat hallok ugyan, de nem tudom kitől származnak. Isten szól? Esetleg emberek manipulálnak? Vagy ezek a saját gondolataim? Összezavarodtam. Prófétára várok, valami megmondó emberre, aki kivisz erről a helyről. Jöhetne már Istennek valami nagy szolgálója, aki megmondja a frankót és egyetlen mozdulattal felkapcsolja a villanyt. Akkor véget érne a szenvedésem, minden egyértelmű és világos lenne. Néha kétségbeesve keresem a kapcsolót, de a falat se találom. Máskor beletörődve legyintek, biztos így kell ennek lennie.

Oldalak