Írok. Hol dalokat, hol verseket, vagy épp blogot. Magamról, de másokról is. Magamnak, de másoknak is. Magamért, de másokért is. Néha talán sikerül úgy elkapni, megfogalmazni egy-egy mondatot, hogy az mások számára is áldást jelentsen. Ezt a „Folytatásos történet” blog-sorozatomat is így írom. Nem (csak) magamról, és nem egy bizonyos helyzetről szól a történet. Az egyes szám első személyben írt mondatok, ne tévesszenek meg senkit. :) Köszönöm az előző bejegyzésemre érkezett aggódó üzeneteket, de nincs semmi baj. Én csak írok. Örülök, hogy sokaknál „betalált” az üzenet és többen visszajeleztek, értik és köszönik a gondolatokat. Ebben a szellemben folytatom, és ebben a szellemben tessenek olvasni is a történet második részét:

E két rövidke szó „vak vagy” eltalálja a szívemet. Fájó a helyzet (f)elismerése. Csak lassan ocsúdok. Elsőként magamra gondolok. Mi lesz most velem? Persze minden maradhatna úgy ahogy eddig volt, valószínű hogy senkinek sem lenne feltűnő a dolog. De így, hogy tudom mi a hiba, már semmi sem maradhat ugyanúgy. Először is meg kell értenie a szívemnek, hogy a „vak vagy” kijelentés nem egy „levakozás” nem is egy „így jártál” vagy „edd meg amit főztél” beszólás. Sokkal inkább egyfajta diagnózis. Néven nevezés. Amit ha elfogadok, már meg is tettem az első lépést a gyógyulás felé. Kövek gördülnek le a szívemről. Most már legalább tudom, ismerem a helyzetemet. Reménykedni kezdek a változásban. Eljutottam odáig, hogy mindegy, ettől már úgyis csak jobb lehet. És pont ez az az állapot amire vár az Isten. Várja, hogy kiengedjem a gyeplőt a kezemből, hogy elfáradjak végre magamtól. Hogy feladjam. Azaz hogy fel adjam a dolgaimat. Neki. A Biblia azt mondja: „Azt tanácsolom neked hogy (…) szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss!” (Jel. 3:18) Ez a gyógyír az alázat. Alapanyaga a szelídség. A szívben lehet "kikeverni" és rendszeres használatától megnyílnak a szemek. A változáshoz alázat kell. Az alázat gyógyszer. Még hozzá eléggé hatékony gyógyszer. Nem akarom már jobban tudni a dolgokat Annál, Aki mindent tud. Aki lenulláz, de fel is épít. Aki megsebez, de be is kötöz. (Jób 5:18) Megsebez, mert megbántja az egomat azzal hogy lerántja rólam a takaróimat. De ezt azért teszi mert csak így fér hozzám, és bekötözni is csak így tud!!! Kezdem kapiskálni.

Pintér Béla

Nincs megjegyzés

Leave a Response

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.