MÉG!

MÉG!

Pál apostol így fogalmaz a Filippiben élőkhöz írt levelében: "… igaz, még nem értem el ezt a célt. még nem vagyok olyan, mint amilyennek Isten akarja, hogy legyek. De állandóan azon igyekezem, hogy ezt a célt elérjem, és erősen megragadjam, ahogy Krisztus is erősen megragadott engem." Filippi 3:12
Ha szándék van, minden van. – Tartja a mondás. (Vagy nincs ilyen mondás?) :) …és bár tudom, messze nem vagyok még készen, de ennek a kis „még” szócskának mégis hatalmas jelentősége van a magamról kialakított képemben, mert arra enged következtetni, hogy „de készen leszek!” Juhuuu!
Legtöbbször azonnal kész embereket szeretnénk magunk körül. Tökéletes kapcsolatot, tökéletes munkatársat, főnököt, lelkipásztort, gyülekezetet. De az az igazság, hogy senki nincs még készen. Mondom nincs MÉG készen! De készen lesz! A lelkünk finomra hangolt antennája veszi a másikról a jeleket. A szívünkkel látjuk a Valódi Embert. Igaz, szívvel látni strapásabb, mint a láthatókra nézve gyorsan véleményt mondani. Az van, hogy a körülmények, és legfőképp a negatív tapasztalataink, gyakran nem adnak esélyt a másiknak. Pedig nem rossz ember ő… Csak épp fáradt, vagy összezavarodott, azért olyan esetlen és alaktalan a „formája.” De ez még messze nem a „kész termék.” Még alakul. Jó lesz az! Miért? Mert a Mester kezében van. Mindannyian ott vagyunk. Ha hiszünk a másikban, (és magunkban) azzal a Mestert tiszteljük meg. Kifejezve felé, hogy elhisszük, hogy nem gyárt selejtet. Hogy a most még leginkább sárkupacra hasonlító valamiből az Ő kezei között csodaszép edény formálódik majd. „Erősen megragadom”-írja Pál, „…ahogy Krisztus is megragadott engem.” Az anyagnak ragadnia kell a Mester kezéhez és a Mester kezeinek is ragadnia kell az anyaghoz. E kölcsönhatás révén formálódhatunk csak. Nincs más lehetőség. Muszáj a korongon maradni. A legjobb, ami történhet velem, hogy a kezei között tart. Hogy – még ha néha kellemetlen is a gyúrás – mégis mozgásban vagyok és nem hagy bedögleni, megkeményedni. Hisz bennem, mert tudja mi lesz belőlem. Annyira köszönöm!
…és persze köszönöm azoknak az edény-társaimnak is, akik talán már előrébb járnak a formáltatásban. Hálás vagyok nekik, hogy eddigi rövid pályám alatt elnézték, vagy még inkább elviselték tökéletlenségemet. Tőlük tanultam meg, hogy nem elég a láthatókra nézni, érezni kell a másikról hogy hova fog eljutni, és a pillanatnyi helyzetet csak az oda vezető útnak szabad látni. Így nem görcsöl be a kapcsolat, és képes megújulni a másikba vetett hitünk. A Mester teszi a dolgát. Formál, alakít. Mi is tegyük a dolgunkat: Higgyük el neki, hogy nem rontja el.

Pintér Béla

Nincs megjegyzés

Leave a Response

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.