"TÜKRÖM, TÜKRÖM MONDD MEG NÉKEM:::"

Van az úgy, hogy az ember néha csak ül, és nem esik neki jól a világ. Talán kicsit fáradt, vagy legalábbis bizonyos dolgokba belefáradt. Azon veszi észre magát, hogy a körülményei mintha megváltoztak volna, és az a jól megszokott, „mennek a dolgok maguktól” életérzés egyszer csak eltűnt. A nyaralás láza, egy kedvenc film, vagy úgy egyáltalán az élet szépsége sem akarja most feloldani azt a kis lelki pause-t.
Ki kell mozdulni. – mondogatja magában. De azt hiszem, érzi, hogy most nem elsősorban a négy fal közül. A levegőváltozás ide már kevés, a poénnal elütős „nincsittsemmibaj” duma meg már ócska. Minden jel arra mutat, hogy nem fogja tudni elkerülni a folyton halogatott, mindig elodázott, másra nem kenhető, személyes, őszinte és magára nézve talán kicsit kegyetlen szembenézést. Na, nem a sorssal, nem is elvekkel, vagy valamiféle keresztény tanítással. Hanem egyszerűen saját magával.
A test ilyenkor hallgat. Nem is baj. Néha rá kell szólni, hogy fogja be. Ellenben teret kér magának Valaki más, az a bizonyos Belső Ember. Az a folyton elnyomott, háttérbe szorított, lenézett, de minimum alábecsült részünk, aki a habzsi-dőzsi életérzésnek állandó elszenvedője. A Biblia a bennünk lévő régi, és új természet harcának nevezi ezt a fajta szembenállást. Vannak olyan élethelyzetek vagy életszakaszok, amikor ez a bizonyos Új Ember többet akar, valami igazit, őszintét. Kezében egy kis tükörrel közelít, és körítésmentesen, kissé nyersen, talán szemtelenül is, de odatartja az ember elé. Tessék. Ott figyel az igazság. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de a tükör nem engedi a mellébeszélést. Nem azt mutatja mi volt, nem is azt, mi lett volna ha… Közlendője eléggé tárgyilagos: Ez van!
Az ember meg csak néz, és nem esik neki jól, amit lát. De legalább már lát. Kiértékel, átértékel, felértékel, leértékel, …az értéktelen dolgoknak meg ott a jó öreg kuka.
Az önmagunkkal való szembenézés alázatot szül. Helyretesz, meggyógyít. S ha még van is némi zavar, vagy meglepettség, lassan minden a helyére kerül. Valami izgalmas változás-illat kering a levegőben. Biblia kinyit, kezek és szív az ég felé tárva. A vihar előtti csendből tükör előtti csend lesz, és imádság ereje töri át a plafont.

Pintér Béla

Nincs megjegyzés

Leave a Response

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.